Május hetedike, vasárnap, az Úr 2023. esztendeje. A múlt hétfői eredményes vadászat után kedden gyorsan még kinéztem, hátha találok valami selejtezni való bakot. Akkor az Ewigkeitskanzel magaslesre mentem. Persze semmi, egy suta, hatalmas hassal, de baknak nyoma sem volt. Mellettem négyszáz méterre meg öt darab őz figyelgetett kifelé a nádasból. Volt is közötte jó, de amikor már megláttam őket, elég késő volt, nem indultam el cserkelni. A kedd eredménytelen volt. Péntek éjjel is kint voltam, mert pénteken a grófsági erdő melletti földet elvetette a földműves kukoricával. Az ilyen veszélyeztetett földeket általában már az első nap kár éri, az ültetés miatti friss föld szagára jönnek a vaddisznók, és a soron haladva kitúrják a frissen vetett magokat. Mivel a környéken a „harmincötök bandája” tevékenykedik, jogos volt a félelem, hogy baj lesz. Dörgött, villámlott egész éjjel, de a vaddisznók nem jöttek. Talán jobb is, nem sok kedvem lett volna az autóból kiszállni, és szakadó esőben, viharban cserkelni a vaddisznókra a sártengerben.
Vasárnap este megint kinéztem, a Leuchtturm nevű magaslesre. Május elsején A. ült ezen a helyen, az előző bejegyzésben látható a térképen, hol van ez a magasles. Abban bíztam, hogy itt mindig jön valami. A vadászat előtt útravalónak még kaptam I.-tól egy rántotthúsos szendvicset, hogy jobban menjen a vadászat. Útba esett, beugrottam érte, és hat óra ötven perckor már ültem is a magaslesen.
Ezen az este még S. valamint G. is vadászott, S. a Magazigad réten, G. pedig egy beteg őz után kocsiból. Az első órában alig volt valami látnivaló. Egy-egy suta, egyedül, valamint a frissen született gidájával, de elejtésre alkalmas őz semmi. Két nyúl volt még látható, de ők sem voltak valami aktívak, lapítottak a búzában.
Háromnegyed nyolckor aztán szép lassan elindultak kifelé az őzek. Az elején a kép bal szélén is túl jelent megy egy népesebb banda, 2-3 suta, fiatal csapos bakkal, sutagidával, de olyan kétszázötven méter távolságra. Bíztam benne, hogy talán felém jönnek, mert a csapos pont jó lett volna. Nem sokra rá megjelent egy egyedülálló bak, a kép közepétől kicsit jobbra látható tölgyfánál. Pont ezen a pontom amúgy már lőttem egy vadddisznót is, melyben a vadkan című bejegyzésben írtam. Itt elég gyakran lép ki vad a tisztásra, itt a kijárata egy erdei vadváltónak. Érdekes bak volt, jó húsban volt, erőteljes, nem lesoványodott bak, a testéhez viszont nem igazán illett az agancsa. Jobb oldalon egy kicsike nyárs, a bal oldalon pedig a fül vonala felett végződő szintén nyárs. Az ilyen bakokat ki kell selejtezni, mert a másik bakokkal való vetélykedés során megsértik az ellenfelet. Normális esetben, ha az agancs elágazik, a párbaj során az elágazásnál az agancs fennakad a másik bak szintén elágazó agancsán, és a párbaj során megpróbálják egymást „eltolni”, a sérülés esélye pedig minimális. Ha hosszú, nem elágazó a bak agancsa, akkor a normális párbaj nagyon gyorsan szurkálásba megy át, melyre a normális bak nem tud reagálni. Időm rengeteg volt, kényelmesen tudtam célozni, és mikor a bak megfelelően, keresztbe állt, lőttem. A lövést a bak jól jelezte, a hátsó lábaira állt, majd elugrott az erdőbe.
Írtam a többieknek, hogy a bak elugrott, egy virtuális cigarettaszünet után lemászok, és megnézem a rálövés helyét. Gyorsan meg is találtam a helyet, egy csepp vér nem volt látható, csak a talaj sérülése látszott, amikor a hátsó lábára állt. Az első vércseppek hat méter múlva, az erdő szélén voltak láthatóak.
Elég világos vér, tüdővérnek véltem, a mennyisége lehetett volna valamivel több. Írtam G.-nek hogy tüdővér, vissza is írt egyből, hogy akkor megkezdhetem a keresést. A vér mennyisége nem növekedett, de folyamatos volt. Harminc méter múlva meg is találtam a bakot, a lövés pont oda ment ahova szántam, kevéssel a lapocka mögé. Azt hiszem, a .223-as kalibernél elő fog a közeljövőben többször is fordulni, hogy az őz fut még pár lépést, és nem marad ott helyben, mint a 7×64 kalibernél. A kevesebb vérnyom is valószínűleg a kisebb átmérőnek köszönhető.
S. még vadászott, de G. már a konténernél várt, hogy megnézze az őzemet.
A fekete leves a bak felbontásánál jött… Meglepően könnyen jött le a bőr a húsról a combnál, mivel a hát irányába mindenhol gyulladt, gennyes volt. Elég gyorsan látható volt a gyulladás oka, a bak a bőre alatt tele volt bőrbagócsokkal. Sajnálatos módon emiatt a bak emberi fogyasztásra alkalmatlannak ítéltetett. Érdekes módon a bak amúgy jó húsban volt, a paraziták ellenére nem volt sovány. Azt hiszem, ezek a paraziták okozhatták a gyenge, rendellenes agancs kifejlődését, melyet amúgy a testfelépítése nem indokolt volna.
