Január tizenötödike, hétfő, az Úr 2024. esztendeje. Ennek a napnak az őzekről kellene szólnia, mivel ez az utolsó nap, amikor a bajor vadászjog szerint sutát, vagy gidát szabad lőni. Tizenhatodikától már ezeknek a vadászata is tilos, a gidáké május elsejéig, míg a sutáké szeptember elsejéig. A mi területünkön a terv ötvenhárom őz elejtését írja elő, túl is teljesítettük, úgyhogy több őzre nincs szükségünk. Ha az ember vadászni akar, marad a róka (éppen a rókát násza folyik nálunk), vagy a vaddisznó. A rókák számának csökkentésében már múlt héten aktívan részt vettem, így inkább egy éjjeli vaddisznózásra fentem a fogam.
Két héttel ezelőtt a faluban lévő helyi gazda úgy gondolta, hogy senki nem fogja észrevenni, ha az erdőbe kivisz két köbméter krumplit…A gazda elég nagyban foglalkozik krumplitermesztéssel, és azt a helyi boltoknak adja el. Mivel a helyi boltok egyszerre nem veszik meg az egész éves terményt, ő tárolja otthon, és időnként át kell válogatnia, a kicsit romlókat pedig ki kell szortírozni. Ezt a mennyiséget pedig a saját erdődarabjába simán kiönti, úgy gondolván, hogy senki nem fog foglalkozni vele. A vaddisznók persze ezt máshogy gondolják, és örülnek az ingyenes vacsorának. Mi is örülünk neki, mivel ilyen mennyiség mellett alig kell etetni őket, jönnek azok naponta etetés nélkül is. A hóban a nyomok alapján láttuk, hogy a vaddisznók elkezdték látogatni a lerakatot, így tettünk oda egy kamerát, hogy megnézzük, kivel (kikkel) is van dolgunk. A kamera képeiből látszott, hogy egy öregebb kocával lesz dolgunk.
A hely eléggé megközelíthetetlen, keleti szél esetén esetleg a köves úton oda lehetne cserkészni, de ilyen fagyott földön ez szinte lehetetlen. Nyugati szél esetén pedig az erdőn keresztül lehetne elérni a krumplilerakatot, az is eléggé kivitelezhetetlen, fél méteres szedresen, málnáson keresztül lehetetlen lopakodni. Úgy döntöttünk, hogy ideiglenesen odaviszünk egy mobil magaslest, és várunk.
A mobil magaslest a lila csillag jelöli. Mivel nyugati szél uralkodott napok óta, ezért északról jöttem a kocsival (zöld vonal), a kék csillagnál leparkoltam a kocsit, majd a zöld szaggatott vonalon megközelítettem a magaslest. A krumplilerakat a narancssárga kör, a magaslesről pont oda lehet lőni két fa között a citromsárga vonal mentén. Lőtávolság hatvan-hetven méter. A vaddisznók a piros nyíllal jelölt sűrűben laknak, átjönnek az úton, és egyből mennek enni.
Délre is van egy magaslesünk, a Seber nevű, onnan fel lehetne lőni az út mentén, egyszer már sikerült is nekem. A történetet a 2022 május elsejei bejegyzésben írtam le. Akkoriban persze a táj máshogy nézett ki, és nem volt lefagyva a talaj… A krumplilerakat a középen lévő fenyves mögött van. Csak akkor lehetne odalőni, ha a vaddisznókat még az úton észrevennénk, és az út jobb szélén egyből meglőnénk. Mivel a talaj fagyott, a golyó megpattanásának az esélye a fagyott úton nagyon nagy, valamint nem tudjuk, hogy a kocával jönnek e további malacok, úgyhogy ez a terv kivitelezhetetlen. Ez volt az oka, hogy miért döntöttünk a mobil magasles mellett.
Mindenki úgy gondolta, hogy a terv működni fog. Csupán egy probléma volt, hogy a kamera szerint a vaddisznók mindig éjfél és négy óra között jöttek. Mivel mindenki munkából élő ember, nem tudunk négyig kint ücsörögni, úgy, hogy a következő napon dolgozni kell. Január tizenkettedikén, pénteken ki is mentem, megpróbálkoztam a kocával, de a mínusz hat fok, valamint a csípős szél egy órakor hajnalban hazakergetett. Persze jött azon a napon is, megint fél négy körül. Nem maradt más lehetőség, újra meg kellett próbálni. A köztes napokon, hogy nehogy megunják a krumplit a vaddisznók, naponta kaptak egy vödör kukoricát is. Hétfő délután S. vitte ki nekik a napi adagot.
Este a szél úgy tűnt, hogy normalizálódik, maximum tíz km/h erősségű volt, a hó is csak szállingózott, ezért megpróbálkoztam újra a kocával. Kilenc óra hat perckor már a magaslesen ültem.
A képen látszik a fehér folt, az ott lévő tisztáson van a krumplilerakat, és a két kis fenyő között pont oda lehet lőni. Már csak a koca hiányzott. A mínusz hat fok elég gyorsan rombolja az ember motivációját, valamint a hó is újra elkezdett esni, és a szél hordta a szemembe a friss havat, de eltökéltem, hogy egy óráig mindenképp maradok. Háromnegyed egykor meg is érkezett a koca. Elég óvatos volt, a kukoricát éppen dézsmáló őzeket türelmesen megvárta, majd balról a sűrűből közelítve odasétált a lerakathoz. Egy óra nyolc perckor adtam le a lövést.
A problémák csak akkor kezdődtek, mikor odamentem hozzá, és megnéztem, kivel is van dolgom. Első ránézésre látszott, hogy problémás lesz az elszállítása. G.-t nem tudtam felhívni, hogy segítsen, beteg volt. Barátnője, S. szintén gyengélkedik, A. szintén beteg. T.-t próbáltam felhívni, de három hívásra sem vette fel a telefont. Megpróbáltam valahogy egyedül, negyedik próbálkozásra sikerült is feltenni a vadhordóra. A konténernél, ahol felbontjuk a vadat, van csigánk, úgyhogy fel tudtam húzni a csigával, és fel tudtam bontani egyedül. A hűtőházban is van csiga, ott sem volt már probléma. Három óra harminckor értem haza.
Un tres grand diable, Monsieur!