Május elseje, vasárnap, az Úr 2022. esztendeje. A május első napján tartandó vadászat nagyon fontos a Bajorországban vadászó emberek számára, mivel ez a nap az őzbak vadászati idényének a kezdete. A nap hatalmas előnye, hogy mindig munkaszüneti nap, így minden évben lehet vadászatot tartani ezen a napon. Az ilyen körülmények pedig kifejezetten hasznosak egy hagyomány kialakulása szempontjából.
Így van ez a sandingi terület esetében is. A vadászok 3 órakor kint vannak a területen, szabályok ismertetése, helyek kiosztása, végül a magaslesek elfoglalása következik. Mindenkinek 4 órakor már a magaslesen kell ülnie, hogy a hajnalt, és a vele járó esetleges őzeket nyugalomban várja. Idén a menetrend kicsit változott, mert a szabályokat, valamint a helykiosztást Whatsappon közölte G. még szombaton, így mindenki akkor ment vadászni amikor akart, a lényeg, hogy négykor a helyén legyen. Szombaton a helyek kiosztásánál részt vettem a megbeszélésen, így erősen rá tudtam hatni, hogy ki hol legyen. Az első szempont az volt, hogy J. a konténerhez közeli helyet kell, hogy kapjon, mert nincs offroad képességű autója. Így ő kapta meg a Notaufnahme nevű magaslest. A második hely is egyértelmű volt, A. kapta a Leuchtturm nevű magaslest, mivel az apukájának ott vannak földjei, vadásszon a saját földjén. Nekem ezek után felajánlotta, hogy az Ewigkeitskanzel nevű magaslesen vadásszak, ott mindig jön valami, mivel az utóbbi időben sokat segítettem. Illedelmesen elutasítottam a lehetőséget, személyes véleményem ugyan, de a hely számomra nem szimpatikus. Tudom, nem ismerem a területen még olyan jól, így a döntés valószínűleg hibás, de az ilyen társas vadászatokon számomra fontosabb, hogy jól érezzem magam a magaslesen, minthogy nagyobb esélyem legyen lőni valamit. Ezek után a Seber magaslest választottam. Keleti fekvés, az erdő felett látni a felkelő napot, és ezen a magaslesen vadásztam először, mikor a területre kerültem. A következő a választási sorban G. barátnője, S. volt. Egyértelmű volt, hogy a Daffner magaslest fogja választani, az a kedvence. Ez a legmagasabb magaslesünk, 8 méteren van a magasles alja. G. kiosztotta F. számára a Kapfelsberger magaslest, ott mindig szokott jönni valami, míg maga az Ewigkeitskanzelt válaszotta, amit nekem szánt. Ezzel kész is lett a terv, mind a hat vadásznak jutott olyan hely, ahol szívesen vadászik. (Ebben a vadászévben 6 vadász fog vadászni a területen)
A szabályok a következőek voltak: engedélyezve volt őzbak, csapos, nyársas, valamint öreg, fénykorán túljutott bak, vaddisznó, amennyiben nem koca a kisvaddisznókkal, valamint egyéves suta. Róka nem volt engedélyezve.
Egész éjjel alig tudtam aludni, annyira izgatott voltam. A helyben bíztam, magamban méginkább… , ennek ellére egész éjjel csak forgolódtam. Fel is keltem háromkor, a felszerelés már elő volt készítve, gyorsan felöltöztem, és elindultam vadászni. Hamarabb ott szerettem volna lenni, mint F., mert az ő lővonalában kell leparkolnom a kocsit az erdő szélére, és az ő lővonalán kell lesétálnom az erdőn keresztül a leshez. Persze a távolság hatalmas a kocsitól az ő magasleséig, de az ördög nem alszik.
Éppen, hogy elindultam, jön is az első üzenet G.-től, hogy F. és én legyünk nagyon óvatosak, mert a térképen látható háromszögben vaddisznók vannak a kamerák szerint. Ezen a képen a háromszög úgy néz ki, mintha teljesen üres, és famentes lenne, de a műholdkép régi. A fák itt már újra vannak ültetve, kb 2 méter magasak, áthatolhatatlan sűrűség, igazi vaddisznófészek. Kiszálltam a kocsiból, és az első volt, hogy a fegyverre feltettem az éjjellátót, mert fél négykor még rendesen sötét volt, hogy legyen lehetőségem lőni, ha elémkerül egy disznó. Nem került, elértem a magaslest. A képen a szagatott vonal jobb oldalán lévő erdőben 4-5 őzet is láttam, halkan elmentem mellettük, fel sem keltek. Ez már bizakodásra adott okot, hogy talán jön majd valami.
Csúnya idő volt, esett az eső, 5 óra 45-ig nem is jött semmi. Ekkor is csupán 2 kóbor nyúl.
Az idő múlásával egyre jobban világosodott, és az erdő is lassan életre kelt. A madarak egyre hangosabbak lettek, és az őzek is elkezdtek mozgolódni.
Az első őzeket a nyiladékban pillantottam meg. Suta surrant át jobbról balra. Teljesen váratlanul ért, de utána kb. 10 másodperccel követte a tavalyi gidája, egy gyenge bak. Pont ilyenre fentem a fogam, de lövésre gondolni sem tudtam, olyan gyorsan játszódott le a szituáció. Ennek ellenére bíztam benne, hogy itt további őzek fogják keresztezni a nyílást, úgyhogy letettem a távcsövet, és a fegyver céltávcsövén keresztül figyeltem a nyiladékot. Nem kellett 5 perc, látom, hogy a suta, aki az előbb átment, visszafordult. Innen már biztos voltam benne, hogy a gyenge bak is jönni fog. Egy-két másodperc múlva el is indult. Az út közepén teljesen keresztben állt, lőhettem is volna, de a német vadásztörvények szerint olyan úton, mely kővel van borítva, nem szabad lőni, mivel a golyó megpattanhat. Várnom kellett, míg átér. Ott viszont sok lehetőség nincs, mert az út szélétől az erdőig kb 1 méter a távolság, ott kell meglőnöm. El is érte az út szélét, viszont az ideális keresztben lévő helyzetéből kicsi felém fordult, így a célzási pontot változtatnom kellett. 6:31-kor lőttem. A lövésre a bak összeesett, és meg sem mozdult.
A whatsappen az emberek már kezdtek találgatni, hogy F. vagy én lőttem, mert a mi irányunkból jött a lövés, de F. gyorsan tisztázta a helyzetet, hogy ő nem lőtt. G. írt egyből, hogy maradjak a lesen, míg a vadászat végetér, a balesetek, és a másik vadász zavarásának elkerülése érdekében. A vadászat 7:15-ig tartott, nagyon lassan telt el az a 45 perc. Másik őzek nem jöttek, úgyhogy csak váarakoztam, és összepakoltam a cuccom. A vadászat lefújása után egyből a bakhoz siettem.
Mint látszik a képen a lövés elég magasan érte a vállapon, sajnos elizgultam a lövést. A másik oldaon viszont elég hátul jött ki, elérte a gyomor elejét, alulbecsültem, hogy mennyire fordult el az ideális irányból. Ennek ellenére nagyon örültem, hogy sikerült lőnöm egy bakot az első május elsejei vadászaton. Ezután elhoztam a kocsit, és elszállítottam a konténerhez az őzet.
Sajnos a többieknek nem jött semmi, így a teríték elég szegényes lett. Ez, valamint az eső sem nem vette el az emberek kedvét, hogy egy fehérkolbászos reggelivel zárjuk le a vadászatot.