Február tizennyolcadika, péntek, az Úr 2022. esztendeje… A hármak bandája (két hete még a négyek bandája volt, de az egyik este G elejtett közülük egyet, így átkereszteltük őket) továbbra is naponta látható a kamerán, de egyre korábban jönnek enni a Judemann sűrűhöz. Egyre jobban biztonságban érzik magukat, és a naponta, kétnaponta felszolgált Maggis kukorica egyre jobban ízlik nekik. Délután a területen mentünk egy kört G-vel, hogy megnézzük milyen károkat okozott a vihar az elmúlt napon. Elég sok lucfenyő kidőlt, teljesen egészségesek is, 25-30 méteresek. Legtöbbjüket a szél kifordította a földből, a törzse nincs eltörve, gyökerestől kidőlt. A nagyobb baj az, hogy egy magaslesünk is kidőlt, csak daruval fogjuk tudni visszaállítani. Úgy gondoltuk, ha már kint vagyuk, feltöltjük az etetőjüket a vaddisznóknak. Ekkor 15:08 volt az idő a vadkamera órája szerint.
Megegyeztünk, hogy ha jönnek este is, beugrok a kocsiba, gyorsan átmegyek hozzájuk, és megpróbáljuk becserkészni őket még az éjjel. Mivel egyedül még nem cserkeltem az éjszaka közepén, ő is velem fog jönni, és megmutatja, hogyan kell csinálni. 21:15-kor már meg is érkezett az első kép, melyet én nem vettem észre. A képen az erdőben egy pontként éppen látszódik a vaddisznó szeme.
21:19-kor jött az üzenet Whatsappen, hogy itt vannak a vaddisznók, induljak. Elő volt minden készítve, hátizsák, lámpa, éjjellátó akkumlátora feltöltve, lőszer, így gyorsan felöltöztem, beugrottam a kocsiba, és siettem Obersandingba. Közben persze jöttek a képek a kameráról.
A területen a Leuchtturm nevű magaslesnél kanyarodtunk rá a mezőre, és az erdőt alvágtuk gyalog. Vihar volt, nagyon erős szél, az időjárásjelentés szerint 90 km/h széllökések, és állandó 50 km/h szél, így nem volt gond, hogy hangosan mentünk az erdőben kb. 200 métert.
Az éjjellátón láttuk, hogy még ott vannak az etetésen. G átadta nekem az első lövés jogát, és kiadta, hogy a háromból a legnagyobbat kell kilőnöm. A legnagyobbat tartottuk az anyukának, két évesre tippeltük, míg a másik kettő szerintünk az idei malacai voltak. Felnőtt malacok voltak, idén úgyis elkergette volna őket, ha megszületnek az új malacok. A helyzet értékelése után a fegyvert kitámasztottam egy fához, céloztam, lőttem. Úgy éreztem jó helyre lőttem, de a vaddisznó elugrott. A lövés 21:59-kor történt.
Ezután visszamentünk a kocsiért, és egy nagy körben visszajöttünk a kocsival az etetéshez.
Szemügyre vettük a nyomokat, úgy nézett ki, mintha tüdődarabok lettek volna a lövés helyén. Vér bősegesen volt. Ezek jó jelek, reménykedve elkezdtük a keresést. Az első méter után a vérzés teljesen megszünt, egyszer újra is kellett kezdenünk a keresést. Kb. két-három métert mentünk vakon, mire újra elkezdődött a vérnyom. Egy-egy csepp körülbelül méterenként. A Judemann sűrű egy újan ültetett fenyves, kb. 2 méter magas fákkal. Még nem volt meggyérítve, olyan sűrű, hogy felállni nem lehet benne, es a fák legalsó ága 40-50 centiméter magasan van. Csak térden vagy hason csúszva lehet benne közlekedni. G az első méterek után hátraszól viccelődve, hogy ugye nem futok el, ha visszajön a disznó. Mondom neki: nem, de amúgy sem tudnék felállni, nemhogy elfutni. Folytattuk a keresést. A vér egyre több lett, egyre sűrűbben voltak a cseppek. Megint találtunk tüdődarabokat is. Jobban megvizsgáltuk a darabokat, és akkor vettük észre, hogy nem tüdő, hanem megrágott véres kukorica… Kicsit elkedvetlenedtünk, hogy ez egy hosszú éjszaka lesz, ha a gyomrot érte ela golyó. Ennek ellenére a vérnyom egyre több lett, es már nem csak a földön volt nyom, hanem a fák törzsén is. A vaddisznó már nem tudott egyenesen menni, hanem jobbra-balra dölöngélt. Összeségében a lövés helyétől számítva 50 méter után megtaláltuk a kocát. Töret, végtisztesség megadása, majd megvizsgáltuk a lövések helyét. A videón is látszik a golyó becsapódásának a nyoma, hogy kicsit hátul találom el. Mivel a vaddisznó nem teljesen jól áll, hanem kicsit ferdén, a hátracsúszott lövés a másik oldalon tökéletes helyen jött ki. Emiatt volt tüdő és kukorica is a nyomok között.
Ezután kihúztam a disznót négykézláb egy szíjjal az útra nagy szenvedések árán. Persze G nem segített, csak miután kint voltunk az úton, szerinte az első saját becserkészett vaddisznót egyedül kell kihúzni az erdőből… 🙂 Ezután felraktuk a kocsira, elvittük a konténerhez, felbontottuk, es bevittük hozzájuk a hűtőházba. 23:30-kor már otthon is voltam, élményekkel gazdagon.
