Május tizenharmadika, péntek, az Úr 2022. esztendeje. Fárasztó hét volt, sok stressz a munkában, és vadászni is csak hétfőn tudtam kimenni. Persze semmi nem jött… Kedd este füvet öntöztünk a szomszéddal, szerda este Zs. volt önvédelmi tanfolyamon, csütörtökön ismét a szomszédok jöttek át, a cserkelő vadászatban leírt vaddisznóból készített pulled porkot enni. Pénteken már mindenképp ki kellett menni vadászni.
A helyzetem a területen nem egyszerű. 1 héttel ezelőtt voltam a Kapfelsberger nevű magaslesen vadászni, és láttam egy pont jó őzbakot. A „pont jó” alatt a csapos, vagy nyársas őzbakokat értem, mivel a mi területünkön a május arra való, hogy ezeket az őzeket, melyekben nincs potenciál, kiszortírozzuk. Ezután voltam mégegyszer ugyanott vadászni, a csapos nem jött, viszont megérkezett egy erős őzbak, és minden közeledő riválist egyből visszahajtott az erdőbe. Éjjelente a kamerákon szintén egy kiszortírozni való őzbak is feltűnt többször. Nevezzük őt a „kecskebaknak”, mivel az agancsa hátrafelé hajlik, gyenge villás agancs. Teste korához képest gyenge.
Szóval ezen a helyen két megbizatásom is volt, a csapos őzbakon kilőni, vagy ha nem jön, akkor a kecskebakot kilőni. Péntek délután I. kiderítette, hogy ő is ki szeretne jönni vadászni. A probléma csupán az, hogy a Kapfelsberger magasles egy személyre van méterezve. G.-nek írtam egy üzenetet, hogy másik helyre megyünk vadászni, mert I. is jön. Postafordultával jött is a várt válasz: mi lesz a kecskebakkal, meg a csapossal, azokat kellene kiszortírozni először, mielőtt máshol elkezdek vadászni. Azt javasolta, hogy az Eisenkanzel nevű magaslesre menjünk, az ott van a Kapfelsberger mellett, és lehet ketten is ülni rajta. Sajnos a szél nem volt alkalmas a másik helyre, így inkább valahogy megpróbáltunk a kicsi magaslesen vadászni. A magaslesen lévő széket kiszedtük, és a fegyver feltámasztására szánt deszkát átfunkcionáltuk padnak, így azon ültünk. Így utólag bevallva, a magasles ilyen konfigurációval alkalmas két ember számára vadászni.
Elég korán, hét körül érkeztünk, még nagyon világos volt, de tudtuk, hogy az átépítéssel zajt fogunk csapni. Azt szerettük volna, hogy a zajongás után legyen ideje a vadnak megnyugodni, és a félelem nélkül kijöjjön erre a sarokra legelni. Egy óra várakozás után meg is jelent az erős bak a mező szélén.
A bak után szép lassan megérkezett a kíséret, két fiatal suta, teljesen barna nyári bundában. Innen már tudtuk, hogy a csapos baknak, vagy a kecskebaknak nem lesz esélye a mezőn legelni, és ha jön, akkor az erdőben még le kell lőni, mihelyst kiér a mezőre, kezdődik a balhé, és nem lesz lehetőség lőni. Innen a másik ablakon az erdő felé figyeltünk, sőt még a hőkamerával is kezdtük figyelni a szedres, sűrű területeket, hogy elég hamar megtudjuk, hogy ha jön valami.
20:45 körül meg is érkezett egy bak. Mind a képen látható, nézegetve, szép lassan közeledett a nyíláson a mező felé. Gyenge testű, nyársas bak. Sajnos nem a csapos, és nem is a kecskebak. Elég gyorsan kimondtam rá az ítéletet, kiselejtezni való bak, nincs benne potenciál. A döntés kivitelezése már nehezebb volt. Bal kézzel, bal szemmel kellett lőnöm, mivel I. pont a rossz oldalon ült. 20:51-kor sikerült elejteni a bakot.
Az ítélet helyes volt, a bak valóban selejtezni való. Ezek után a bak feldolgozása következett. Ez volt az első eset, hogy egyedül bontottam fel egy őzet. A gyakorlat hiányában ez egy óráig tartott… A vadászat hozadéka, hogy legközelebb is mehetek ugyanerre a magaslesre, mert a kecskebak és a csapos bak még mindig ebben az erdődarabban van…
