Július harmincegyedike, vasárnap, az Úr 2022. esztendeje. Igazából nem akartam vadászni menni. A szombati napon voltam kint vadászni, ücsörögtem a Gerstl Weiher nevű magaslesen, a „kecskebajszú” őzbakra várva. Szokás szerint semmi, jött gyenge bak, erős bak, mindnki, csak a kecske nem… El is veszett a motivációm egy kicsit.
Vasárnap délután átjött I., hogy mi lenne, ha kimennénk vadászni. Zs.-t gyorsan meggyőzte, hogy az ötlet jó, így már csak egy terv hiányzott. Őzre nem akartam menni az utóbbi idők sikertelensége miatt, vaddisznókra munkanap előtt nem igazán célszerű, így kitaláltuk, hogy leltározzuk a fiatal rókákat, megnézzük hányan vannak. A körülmények ideálisak, a szél a dögtemetőn megfelelő irányú, az elmúlt napon került friss utánpótlás is oda. Délután G. megnézte nekünk, milyen állapotban van a dögtemetőnél lévő magasles, mivel régóta nem használtuk. Minden rendben volt vele, csak a darazsak elfoglalták, és 4 fészek volt benne. Kettő fészeknyi darazsat sikerült meggyőznie G.-nek, hogy költözzenek ki, de a második győzködésnél egy megcsípte, így inkább hazament, kettő még továbbra is ott volt.
Mire odaértünk, a darazsak nagyjából megnyugodtak, így lehetett vadászni a magaslesen. Kilenc órára ki volt pakolva a távcső, a hőkamera, befújtuk magunkat szúnyogriasztóval, a puska pedig a magasles ablakában feküdt betárazva, kezdődhetett a vadászat. A körülményekhez hozzá tartozik, hogy ebben az évben pont olyan a mezőgazdasági növények földekre való kiosztása, mely kifejezetten vonzza a rókákat, és minden egyéb vadat erre a környékre. A kékkel jelölt kör a magasles. A képen jobbra egy nagy tábla kukorica, balra egy kis tábla kukorica, alatta egy kis darab erdő, körös-körül pedig learatott vetés, vagy kaszáló. Ha egy állat el akar bújni, akkor vagy a kukoricába megy, vagy az erdőbe. Az erdő alsó szélén egy csatona található, mely a kukoricaföld, és a kép alsó részén található learatott vetés között húzódik. Ebben a szárazságban az ivóvíz jelenléte vonzza a vadat erre a területre. A lesnek a kaszáló felé van egy ablaka, valamint előre, a kukorica-kukorica, és a kukorica-erdő között található négy-öt méter széles nyiladékra (kék nyilak). A dögtemető az erdő sarka (lila kör).
Az első fél órában alig történt valami. Őzek a magasles mellett, mögött, de egyik sem volt olyan, hogy értelme lett volna lelőni őket, valamint a távolság sem volt ideális. Amikor elkezdett sötétedni, a magasles mellett lévő kaszálón megjelent egy fiatal róka, egeret próbált fogni magának. Ezt nagyon jó jelnek tekintettük, biztosak voltunk benne, hogy előbb-utóbb ide fog jönni a dögre is. Sokat nem is kellett várni, háromnegyed tízkor észre is vettem egy másik rókát, mely a kép alján lévő erdőből jött, a learatott vetésen keresztül húzott a nyílás felé. Elég hosszan tudtam követni, hogy merre jár, de elkanyarodott. Átugrotta a patakot, és a kukorica szélén óvatoskodva közelített felénk. Amikor a nyílásra ért, újra tudtam követni.
Sokat nem várhattam a lövéssel, attól féltem, hogy nehogy meghallja, hogy ott vagyunk a magaslesen, és beugorjon a kukoricásba, mielőtt a dögöt megtalálja. Kénytelen voltam rálőni szemből. Tíz előtt öt perccel az orrára céloztam, és reménykedtem. A lövés sikerült, a róka kidőlt. Sajnos a vaddisznózós puskám volt nálam, és a 7×64 kaliberű töltény nagyon komoly roncsolást végzett a rókán. Az orra alatt bement a lőszer, az alsó állkapcsa eltűnt, az oldalán jött ki. A róka agyát fél méterrel a fejétől találtuk meg, mint ahogy a képen is látható.
I.-val lemásztunk, megnéztük a rókát, majd arra a következtetésre jutottunk, hogy még kora van, lehet hogy jön még róka, így visszamásztunk. Negyed órán belül mozgást hallottam tőlem jobbra a kukoricásban, így odanéztem, megpróbáltam megkeresni a zaj forrását. Nem jártam sikerrel, így újra előre fordultam, hátha a nyíláson jön még valami. Mihelyst visszafordultam, egy rókát fedeztem fel a dögön. (Első kép, lila kör) Hogy az a róka honnan került oda, és hogyan csinálta, hogy ilyen halk volt, nem tudom. Erre a rókára is rálőttem, ki is dőlt.
Ezután a rókákat összegyűjtöttük, készítettünk egy képet, és odatettük őket a dögtemetőbe. Ezek után belőlük is csalétek lesz. A nyulak, a foglyok, a fácánok pedig örülhetnek, két veszéllyel kevesebb.
Három nappal később, augusztus harmadikán úgy döntöttem, hogy megint megpróbálhozok a rókákkal, mivel ahol két róka van, ott van még több is. A magasles ugyanaz, azóta friss őzbelsőségek is kerültek a dögtemetőbe, a szélirány tökéletes továbbra is, ideális körülmények a következő rókához. A vadászat ugyanúgy indult, mint ezelőtt. Az elején semmi mozgás, őzek jobbra és hátul, semmi különleges.
A szürkület beálltával a helyzet változott. Morgás hallatszott a kisebbik kukoricaföldből, majd később valami elkezdte tördelni a kukoricaszárakat. A tördelés periodikus lett, körülbelül 2 percenként egy törés, a közte lévő időben pedig morgás, rágcsálás. Innen már biztos voltam benne, hogy nem vaddisznók, hanem borz lesz a kukoricában. A vaddisznó nem eszi meg egyből a letört kukoricát, hanem letarol egy csomót, és utána nézeget, hogy megegye-e vagy törjön újat. A borz ebből a szempontból barátibb, amit letört, megeszi. Két órán keresztül hallgattam ezt a morgást, rágcsálást, a borzot megpillantani nem tudtam. Közben jött megint egy róka a nyiladékon, de meghallotta a morgást, rágcsálást, és inkább visszament az erdőbe. Fél tizenegy körül a morgás abbamaradt, tudtam, hogy a borz jóllakott, és a kukoricaföldet vagy a nyílás felé, vagy hátrafelé fogja elhagyni. A sejtésem be is igazolódott, a nyíláson megjelent a borz. Két dolog lepett meg, az egyik, hogy nem egy borz volt ott, hanem egy család, teljesen felnőtt kisborzokkal, a másik pedig az, hogy a borzok olyan alacsonyak voltak, hogy a fű miatt nem tudtam célozni, lőni. Mihelyst átértek a nyiladékon, zsebrevágtam a telefonomat, a felszerelést a magaslesen hagyva, megpróbáltam beérni őket.
Keleti szél volt, így folyamatosan szélárnyékban tudtam maradni. Végigfutottam a nyiladékon, átugrottam a patakot, futottam tovább a kaszálón, majd elértem a mezőgazdasági utat. Ekkor már nem volt nagy a távolság közöttünk, úgyhogy nem tudtam futni, óvatosan, cserkészve kellett csökkentenem a távolságot. Szép sorban vonultak, teljesen egyforma méretű borzok. A sorban a harmadikat kiválasztottam, abban bízva, hogy vagy a mögötte, vagy az előtte lévők a lövés miatt megtorpannak, és sikerül elejtenem még egyet. Naív gondolat volt, az egy borz kivételével szétugrott az egész banda a lövés hatására.
