Ez az első vadászatom a sandingi vadászterületen. Úgy döntöttem, hogy minden vadászatról, ahol valamit sikerült elejtenem, vagy valami igazán fontos dolog történt, írni fogok egy bejegyzést. Klasszikus vadásznaplót nem írok, ezért itt a honlapon szeretném dokumentálni a vadászélményeket.
Ez a vadászat nagyon fontos minden sandingi vadász életében. Mivel a környéken nagyon kevés a nyúl, ezért a környéken nem tartanak nyúlpásztát. A mi területünkön (750 hektár) viszont bőven van nyúl, és ezért a terület tulajdonosa évente egy nagyszabású nyúlpásztát tart. Évente csak egy nap, és a területnek csak kb 10-20 százalékát pásztázzák, hogy maradjon elég nyúl a következő évre. Erre a vadászatra a regensburg környékén lakó vadászok nagyon szeretnék, ha meghívnák őket, mondhatni helyi kuriózum. Természetesen a területhez tartozó állandó vadászoknak automatikusan joga van részt venni a vadászaton, így annak ellenére, hogy kezdő vadász vagyok, és a területen még nem vadásztam egyszer sem, kaptam meghívót a vadászatra. A probléma csupán az volt, hogy a vadászvizsga sikeres teljesítése után még végig kell járni a bürokrácia útvesztőit, hogy érvényes vadászengedélye legyen az embernek. Két héten keresztül telefonálgattam, mindig hiányzott valami igazolás, dokumentum. A rendőrség visszaigazolása, az alkotmányügyi hivatal visszaigazolása, a fölművelésügyi minisztérium igazolása, mindig volt valami, ami miatt nem tudta a hivatal kiállítani. Már kezdett közeledni a hétvége, mikor utoljára telefonáltam a hivatallal, és kikönyörögtem tőlük, hogy állítsák már ki az engedélyt, mert különben lemaradok a pásztáról. A hivatalnok megígérte, hogy nem várja meg az utolsó hivatalos igazolás írásos beérkeztét, hanem felhívja őket, és ők majd emailben igazolják, hogy részükről semmi akadálya az engedélynek, és a papírok a következő napokban érkeznek. Ezen kívül már csak egy másik probléma volt, mégpedig, hogy nem volt sörétes fegyverem. A 2014-ben vett Beretta 692 black edition puskát eladtam, mert a tusa inkább agyaggalamb lövészethez volt készítve (trap), és vadászatra nem igazán alkalmas. Új sörétes fegyvert még nem vettem, így az egyik ismerősömtől kikölcsönöztem a Benelli M2 puskáját. Ezt a puskát ismertem, többször is lőttem vele a lőtéren. A vadászat előtti este mindent egybekészítettem, hogy el ne felejtsek valamit. Ruha, kabát, láthatósági mellény, hátizsák, kesztyű, narancssárga sapka, iratok, fegvyer, lőszer, bakancs, termosz. (A fegyvert és a lőszert természetesen elzártam a fénykép elkészítése után…) Persze Kence úgy gondolta, hogy a táskába nem a vadászathoz szükséges dolgok valók, hanem ő maga.
December tizenkettedike, vasárnap, az Úr 2021. esztendeje…A vadászat reggel 8:30-kor kezdődött a konténernél. A vadászat rendezője begyűjtötte a Covid igazolásokat (2G+), majd elmondta a szabályokat, és ismertette a napi programot. Hihetetlen azért, hogy egy ilyen társas vadászatra, mely a szabadban van, 2G+ szabályok érvényesek. Kétszer oltottnak kell lenni, és ezen kívül egy 24 óránál nem régebbi tesztet kell felmutatni, hogy nem fertőzött az ember. Senki nem volt fertőzött, mindenki be volt oltva, így el is kezdődött a vadászat. Az első erdődarab a konténer melletti terület. Talán egy 20m x 20m nagyságú erdődarab, de nyúl, fácán, szajkó mindig van benne. A kutyák nagyon élvezték a vadászatot, nagy lelkesedéssel mentek a hajtókkal együtt. Engem a falu felőli végére állítottak, nálam nem jött semmi, de a másik végén jött egy szajkó. Ez az első hajtás nagyon gyorsan véget is ért. Mindenki kitárazta a puskáját, mentünk a következő állomáshoz, mely az út falu felőli oldalán lévő pajta melletti sűrű volt. Itt az erdő felé vezető úthoz állítottak, hogy a hátul kiszökő nyulakat kellene lelőnöm, ha jönnek. Persze kezdő az ember, semmi gond, de mégis úgy éreztem, hogy itt megint nem fog nekem jönni semmi. Az egyik vadász kollegina látta a kedvetlenségemet, és megpróbált jobb kedvre deríteni, hogy fel a fejjel, nálam fog úgy is kifutni az összes nyúl, figyeljek nagyon…
Elkezdődött a második hajtás, a hajtók, kutyák a sűrűben, tőlem kb 100 méterre. Nem telt el 20 másodperc, a sűrű szélén már ki is ugrott mellettem egy nyúl, és megpróbált elszökni. Rálőttem egyet, melynek hatására megfelezte a sebességét, de nem dőlt el. Rá kellett lőnöm még egyet. Akkor már annak örültem, hogy megvan az első nyulam, és csak rá koncentráltam, hogy el ne vesszem a szemem elől. Az örömömnek az vetett véget, hogy a mellettem lévő tapasztalt vadász ordítását hallom: ott a másik nyúl, hát arra miért nem lövök. Annyira el voltam foglalva a nyulammal, hogy észre sem vettem, hogy az első nyúl mögött egyből egy második is kiugrott és 5 méter távolságban követte az elsőt. Simán le lehetett volna lőni a másodikat is. Mindegy, nem szabad telhetetlennek lenni, a lényeg hogy az első nyulam megvan 🙂
Ez a hajtás még tartogatott meglepetéseket, mivel a hajtók fácánokat jelentettek az egyik sűrűben. Az egyik vadász beküldte a kutyáját, mire 4 fácán szállt fel. 2 kakas és két tyúk. A két fácánkakast a kollegina, akinek a javaslatára az erdő szélére állítottak, egy szép duplával lelőtte.
Ezzel a második hajtással be is fejeződött a vadászat első szakasza. A konténer körülötti területeket gyorsan le akartuk vadászni, mielőtt elkezdjük a rendes mezei vadászatot. Ezek után egy kis séta következett, kiértük a mezőre, ahol a kezdő vadászok miatt G. elmondta a szabályokat, hogy cseh pászta rendszerben fogjuk vadászni a mezőgazdasági területeket, és hogy mire kell figyelni ennél a vadászatnál. A szárnyakra a kezdő vadászok kerültek, mivel arra számított G. hogy a szárnyaknak lesz a legtöbb lehetősége nyulat lőni.
A következő órákban földet föld után pásztáztunk át, a nyulak száma pedig szép lassan növekedett. Sok nyúl kifutott a hajtásból, részben a vadászok pontatlansága miatt, részben azért, mert a szárnyak nem voltak elég hosszúak. Én ezekben az órákban nem jutottam lövéshez, a nyulak elkerültek. Szerencsére a többiekhez azért jött még pár nyúl. A vadászok rendesen fáradtak, mivel a talaj nem volt rendesen megfagyva, és a sáros szántásban a séta nagyon megerőltető órákon keresztül.
A következő lehetőségem akkor volt, amikor a falu felé visszakanyarodtunk. Egy fácán röppent fel előttem, meg is céloztam, de nem lőttem rá. a fácán mögött ott voltak a házak, és nem szívesen lőttem rá a fácánra. Persze jöttek is egyből a kommentárok, hogy miért nem lövök… Tőlem a házak kb 4-500 méterre voltak, sörétes vadászatnál a védőtávolság a sörét nagysága miliméterben 100 méterrel szorozva. Én 3,2mm-es söréttel vadásztam, a védőtávolség 320 méter lett volna, de ennek ellenére nem esett volna jól, hogy rálőjek a fácáénra, mely mögött ott vannak a házak. Az egyik vadász szerint, aki az elégedettlenségét kifejezte, egy sörét sem érte volna el a házakat. Valószínűleg igaza is van, de a nyulam okozta jó hangulatomat egy fácán miatt nem kockáztattam. A földeken való vadászatnak a vége felé még volt egy érdekes jelenete: G. barátnője ezen a napon még nem lőtt nyulat. A mellette vadászó kollegina sem, így ők eléggé el voltak kenődve. A falu felé előttem 10 méterre pont meglapult egy nyúl, amit kézfeltartással jeleztem, mert fekvő nyúlra nem lövünk rá. Egyből kész is volt a terv, odahívtak egy kutyát, és a kutyával a lővonal előtt keresztbe át akarták hajtani a két szomorkodó vadászhoz. A terv sikerült is, a nyúl feléjük tartott, mire a nyúl felől álló kollegina rálőtt. A nyúlat találat érte, és a lövéstől elkezdett eldőlni az egyik oldalára. A másik kollegina pont ebben a pillanatban lőtt rá, melynek a hatására az éppen eldőlő nyúl a másik oldalára kapott lövés miatt átdőlt a másik oldalára. Az öröm teljes volt, megegyeztek, hogy ez egy feles nyúl, mind a kettőnek van már ezen a napon egy fél-fél nyula.
A vadászat legutolsó állomás a falu focipályája mögötti patak, tó, nádas, melyben fácánokra számítottunk.
A számítás bejött esett is pár fácán, és nyúl is volt a nádasban. G. barátnője (S.) is rálőtt egy fácánra, mely nem esett le, hanem felszállt egy fára. Mikor G. odaért hozzánk, mondja a barátnőjének, hogy szerencséje volt, hogy nem találta el a fácánt, mert szerinte fácántyúk volt, nem kakas. S. váltig álította, hogy kakas volt. Miközben azon vitatkoztak, hogy kakas vagy tyúk, az említett madár lefordult a fáról, és beleesett a nádasba…Beküldtek két kutyát a nádasba, hogy hozzák ki a fácánt, de hosszú keresés után sem találták meg a fácánt. Ezek után még négy vadász is begpróbálta megkeresni, de nem találta meg. Abban egyeztünk meg, hogy a fácán valószínűleg beleesett a patakba, és elvitte a víz, mivel a kutyák simán megtalálták volna. Hogy jól járt S., vagy nem, soha sem fogjuk megtudni. Egy biztos, aki fácántyúkot lő, annak 50 EUR büntetést kell fizetni a vadászkasszába.
A vadászat ezzel a nádas levadászásával befejeződött, így visszasétáltunk a konténerhez. A teríték elkészítése után a kürtösök elfújták a „terítéken a mezei nyúl”, valamint a „terítéken a szárnyas vad” jelet, melyet a „vadászat vége” és az „asztalhoz” követett.
A vadászat a tábortűz melletti evéssel, ivással, beszélgetéssel fejeződött be.
A nyulamat pedig elhoztam, és a következő héten elkészítettük mustáros nyúlnak (Lapin à la dijonnaise) Sajnos a teljesen kész ételt elfelejtettem lefényképezni, viszont az első fázisról van képem
